BabyLife

Soha senkinek nem kívánom azt, hogy ez megessen vele, hogy kórházba kelljen mennie a pár hetes kisbabájával. Sajnos velünk megesett.

Már 1 hete tartott az állapot miszerint éjjel nem alszunk órákig mert hasfájás miatt sír a pici. A szelek jöttek rendesen de egyszerűen nem vagy csak nagyon nehezen tudott valamit a pelusba rakni. A háziorvos tápszert váltatott velünk, és adott egy beutalót, hogy ha nem változik 2-3 napon belül a helyzet, vagy rosszabbul lesz a pici irány a klinika. Ez volt kedden.

Szerda este már annyira fel volt puffadva, hogy csütörtök reggel eldöntöttem bemegyünk, akárki akármit mond. Már háromnegyed 9-re ott voltunk, nem is kellett sokat várni behívtak az ambulanciára. Ott megvizsgálta a doktornő és azt mondta felvesznek az osztályra. Hát itt azért meglepődtem, mert nem erre készültem. Arra igen, hogy egy fél napot ott ülünk amég vizsgálják meg ultrahangozzák de erre nem. Kb 10 perc múlva már a kezemben voltak a papírok és átsétáltunk a gasztrora. Azonnal kaptunk egy külön szobát – ottlétünk alatt egyszer költöztünk másik szobába de ott is csak ketten voltunk – ami nagyon szép és tiszta volt. Riasztottam a családot, hogy hozzanak be néhány cuccot mert a kicsinek csak pelust hoztam ami aznapra elegendő magamnak semmit. Tényleg nem hittem, hogy ott maradunk.

A nővérek végig nagyon kedvesek voltak. Egy volt akivel képtelen voltam kibékülni de nem volt gond egyszerűen valamiért nem volt szimpatikus. A doktornő aki foglalkozott a kisfiammal szintén nagyon kedves volt bár fiatal. De ott volt a főorvos is, nem küldött el melegebb éghajlatra ha kérdezni akartam, készségesen válaszoltak de volt, hogy nekem kellett utánuk menni. Sok a munkájuk, ez van. Ugyebár oktató kórház, nem lepődtem meg, hogy a viziten kész osztályok vannak illetve 2 alkalommal vizsgáztak is a mi esetünkön. De ez nem zavarta se a kicsit se engem.

Első nap hasi ultrahang volt ami nem mutatott ki semmit. Legalábbis a hasfájásra. Mást találtak, de ez most nem ide tartozik, majd a következő részben leírom, az már erről fog szólni.

Pénteken még volt szív ultrahang és EKG ami szintén nem talált semmit. Hétvégén csak megfigyelték – annyit tesz hogy írnom kellett mikor mennyit eszik és mikor van kaki – és hétfőn kontroll hasi UH ami mivel változatlan képet mutatott kaptunk egy MR időpontot és ezzel kedden haza is engedtek.

A hasfájásával igazából nem tudtak mit kezdeni, beállították a kaja adagját és ennyi. De így legalább fény derült valamire ami további vizsgálatokat igényel. Június 19-én megyünk MR-re akkor jön majd a 2. rész.

Minden összevetve se a kórházr se a dolgozókra egy rossz szavam sincs – leszámítva a takarítónőt aki reggel 6 órakor egy szemeteszsák csere miatt hatszor vágta földhöz a kukát és a kilincset elfelejtette lenyomni helyette behúzta az ajtót ami hatalmasat csattant és persze felkelt a kicsi ami legfőképp azért idegesített mert előtte fél órával aludt el egy 3 órás hasfájós fentlét után – és remélem nem is lesz rossz tapasztalatom a következő alkalomkor sem.

A bölcsiről két emlékem van mindössze. A gurulós piros cica és amikor apu egyszer fordítva adta rám a szandált. Vajon a mai gyerekeknek is lesz bölcsis emlékük?

Manapság erről a témáról megoszlanak a vélemények. Egyes szülők szerint jó ha a gyerek már korán elkezd szocializálódni, mások szerint a picinek amég lehet az anyja mellett a helye. Napjainkban csak az óvoda kötelező, bár azalól is lehet felmentést kapni a gyermek 5 éves koráig. A bölcsöde lehetőség – vagy egyeseknek kényszer.

Nyilván egy anya akkor érzi biztonságban a gyerkőcöt, ha maga mellett tudhatja. De vannak családok akik arra kényszerülnek, hogy a GYED lejártával a kicsit bölcsibe küldjék és az anya vissza menjen dolgozni. Azt hiszem ez a mai világban teljesen érthető. Azonban az, hogy beadták a felvételi kérelmet nem jelenti azt, hogy be is kerül a gyerek. Nagyon komolyan meg kell indokolni, hogy miért is akarjuk a gyereket bölcsibe járatni és egyes helyeken komolyan a pénztárcánkba túrnak – amit hagynunk kell ha felvételt vagy legalább várólistát szeretnénk – a felvételi eljárás folyamán. Ez persze nem igaz az ország egészére, de vannak települések ahol rettenetesen nehéz bejutni. Első körben úgyis azt mondják járasd magán bölcsibe a gyereket. Na aztán jön a fellebbezés, bizonyítsd, hogy nincs pénzed a magán bölcsire.

Ráadásul a felvételi lap már-már személyiségi jogokat sértő kérdéseket tesz fel. Csak kérdem én minek firtatnak bizonyos dolgokat ha le sem ellenőrzik – nem mert nincs kedvük hanem nem is tehetik meg – így mindenki azt hazudhat amit akar.

Vannak, akik nem veszik fel a harcot, feladják és valahogy megoldják azt a maradék egy évet amég jön az óvoda. De vannak, akik ezt nem tehetik meg. Utóbbi csoport tagjai komoly „harcra” és rengeteg személyes kérdésre számítsanak. Majdhogynem könyörögniük kell ha olyan helyen élnek ahol nincs elég férőhely. Megalázkodó leveleket írni a polgármesteri hivatalba nem éppen felemelő érzés.

Ha valaki már tudja, hogy akár 1-2 év múlva bölcsibe akarná íratni a kicsit, hajrá jelentkezzen már most, a várólistán legalább rajta lesz!

 A babakori hasfájásnak – másnéven kólikának – a mai napig nem tudták 100%ra megállapítani az okát. Sejtések vannak, mint például a bélrendszer fejletlensége. A kólikás babák szülei pontosan tudják milyen szivet tépően és fájdalmasan tudnak zokogni ilyenkor a babák. Általában egy meghatározott napszakban sírnak a babák és akár 2-3 órát is nyűgösek lehetnek. Főleg éjszaka vagy este, és sokak szerint a fiúkra jellemzőbb.

Mit tehetünk?

A baba hasa – ha csak anyatejet vagy azt is kap – fájhat attól is amit az anya eszik. Ezért ha arra gyanakszunk, valamelyik étel okozza a tüneteket érdemes lehet akár naplót vezetni, hogy melyik nap mikor és mit evett anya. Ehhez érdemes tudni, hogy amit megeszünk, nagyjából 4 óra alatt kerül át az anyatejbe. A puffasztó dolgokat és a tejtermékeket lehetőségeinkhez mérten kerüljük! Vannak például babák, akik egyáltalán nem bírják a csekély mennyiségű tejet sem.

A tápszeres babáknál – akik akár kizárólagosan vagy pótlásként kapnak tápszert – sokszor egy tápszerváltás megoldja a problémát. A tápszer töményebb mint az anyatej, jobban megterheli a pocakot. Van már kifejezetten hasfájós babáknak készített tápszer. Ilyen például a Beba vagy a Milumil komfort. Utóbbit eszi az én fiam is. De van még megannyi fajta, érdemes a gyermekorvos tanácsát kikérni ezügyben!

Amit mi tehetünk: figyeljünk oda mit eszünk, sokszor ha kicsit megtornáztatjuk a babát segít az is. Sokan próbálkoznak a cseresznyemag párnával, ami 1000 Ft körül van, és állítólag tényleg használ na meg nem csak hasfájásra jó (fel kell melegíteni és a baba pocijára tenni, helyettesíthető akár egy hajszárítóval felmelegített textilpelussal és úgy betakarni a babát).

Lehet a baba pociját kicsit és óvatosan masszírozni. Ezt a védőnőtől mindenképp kérdezzük meg, kérjük meg, hogy mutassa meg mielőtt belevágunk. Vannak teák hasfájós babáknak – mecsek, édeskömény tea – de van, akinél ez csak további görcsöket okoz. Itt megemlítem, hogy a szoptatós teától is fájhat a baba pocija.

Vannak még „csodaszerek” is, ha a baj nem múlik:

Infacol: 50 ml-s kiszerelésben kapható kb. 2000 Ft. Könnyű beadni, mert ilyen cseppentő féleséggel kell felszívni és a baba szájába adni. Így a kiméréssel sem kell szenvedni. Minden étkezés előtt tanácsos adni, ami egy napi 8x evő babánál azt jelenti, hogy egy doboz másfél hétre elegendő nagyjából.

Espumisan csepp: 10 ml-s kiszerelés, kb. 1500 Ft. Hatóanyaga dettó ugyan az mint az infacolé csak a segédanyagok mások. Ezt már csepegtetni kell – én kiskanállal adtam be a babának – 25 csepp minden étkezés előtt. Ha teljesen függőlegesen tartjuk az üveget baromi nehéz számolni a cseppeket, mert szinte ömlik. Ez a mennyiség kb 1 hétre elegendő.

Gripe water: vagy másnéven angolvíz. Több fajta an, mi a woodward’s félét használtuk/használjuk. Ez a készítmény 1 hónapos kor alatt NEM adható! 150 ml és egy kávéskanállal kell adni étkezés közben vagy után de MAXIMUM napi 6 alkalommal. Ez 2500 Ft körül van árban. Ez fogy a leglassabban.

Az előbb felsoroltakról tudni kell, hogy a szélgörcsök okozta bántalmakra vannak. Az infacol és az espumisan működési elve ugyan az, a levegőbuborékokat hivatott megszüntetni a pociban. De nálunk például nem oldották meg a problémát. A szelek távoztak, de a pelust volt, hogy napokig nem rakta tele pedig erőlködött szegénykém már úgy hogy vörösödött  feje. Így felhívtam a védőnőt, aki a következőt ajálotta:

Laevolac: 100 ml-s kiszerelés 500Ft körüli áron. Ha már nagyon nem ment a dolog 5 ml-t – vanmérőpohár – tettem a tápszerbe és kb 3 óra múlva ki is fejtette a hatását. De ez nem fenttartható adag! Nem adható folyamatosan, legalábbis nem sokáig. Én kb 4x adtam – minden másnap – és ezután beállt a napi egy telerakott pelusra.

Colief cseppek: na ezzel nincs személyes tapasztalatom. 7 ml-s kiszerelés és 3000 Ft körüli ár. Egy hétre elég, a pontos adagolást nem tudom. Akik próbálták az ismeretségi körömben nagyjából kétharmaduknál bevált de volt, akinél nem! Érdemes utána olvasni neten pontosan hogy-miként működik, van honlapja is.

BioGaia: ezt az orvos ajánlotta mikor kérdeztem ne váltsunk e tápszert mondjuk a Bebára. Erre azt mondta annak rosszabb az íze, nem fogja megenni de ez az ami abban a tápszerben van, ebben nincs próbáljam ki. Ára kb. mint a coliefnek és hasonlóan kicsi kiszerelés. Még nem próbáltam.

Szülés után a kórházban mindenki kapott 1 vagy több kezdőcsomagot. Az egyikben volt egy szoptatási tanácsadó amiben a következő mondat szerepel: " Becslések szerint a szoptatni akaró anyák 2 %-a képtelen szoptatni, kb. 5-10%-uk pedig nem rendelkezik elegendő anyatejjel." Na ez volt az a mondat ahol én elbőgtem magam.

Miért kell nekem ebbe az elenyésző részbe tartoznom??? 

A kórházban egyáltalán nem tudtam szoptatni. Első két nap vizet adtak a fiamnak, 3. nap már kapott tápszer pótlást. A nővérek minden egyes alkalommal kérdezték, hogy biztos próbáltam? Elég ideig? Jó pozícióban? Ha nem lettem volna eléggé kiakadva amúgy is ők elérték, hogy még rosszabbul érezzem magam, mintha azt hitték volna csak nincs kedvem szoptatni. Aztán az egyik kedves nővér végül mellém állt miszerint a kijelentés, hogy nincs tejem valóban igaz. Egy csepp sincs. 

Első lépés ként már a kórházban el kezdtem inni a tejszaporító teát. Mondván az tuti hat. Mikor hazajöttünk eltelt pár nap, odáig jutottunk, hogy 1-2 alkalommal tudom 20 ml-t szopizni de itt megállt a dolog és egyre többet evett volna. Második lépésként jött a homeopátia. Ezzel már kicsit jobban jártunk de ez se tudta bizonyos mennyiség fölé emelni a tejcsit.

A védőnő erősködött hogy de igenis csak szoptassak, ne adjak pótlást, sőt nem csak ő, a környezetemben szinte mindenki. Hát lassan már fél óránként szoptattam a gyerek alig aludt, én idegroncs és hulla fáradt voltam, majd egyik este a mérleg 2800 grammot mutatott amikor is teljesen összeomlottam (2940-el mentünk haza a kórházból, 3170-el született). Akkor eldöntöttem nem érdekel, akkor is kap tápszert. Persze szépen elkezdett hízni tőle!

Tény, hogy nem próbáltam ki mindent. Nem vettem méregdrága more milk és egyéb kapszulákat mert nincs rá keret. Főleg ha nem válik be. Kipróbáltam a görögszénamagot, az egy-egy alkalommal segített de tartós javulást azzal se tudtam elérni. Egy esetben tud többet enni a drága, ha több idő telik el két kaja közt.

Jelenleg 6 óra alatt sikerül azt a mennyiséget kitermelni ami Neki jelenleg egy alkalmas adagja azaz 120 ml. Csakhogy ezt 3 óránként eszi. Kipróbáltam, hogy egyik kaja szopi másik tápszer. Nem jött be. Nyűgös volt, jobban fájt a hasa (igen sajnos a hasfájás is játszik, arra is kész házi patikám van de ez egy másik sztori) a hirtelen nagyobb mennyiségű tápszertől. Visszaálltunk a "régi" módszerre. 60-70 ml szopi többi pótlás.

Elolvastam millió meg egy fórumot, oldalt, kérdeztem szakértőtől de a tej mennyisége nem változott. Mindenhol a helyes szoptatási pozíciót, ami nagy többségben azért sikerült, ha nem akkor hamar észrevettem mert rohadtul tud fájni, a stresszmentes életet, mutassanak nekem egy stresszmentes anyát a mai életkörülmények és gazdasági helyzetben, a váltott oldali szoptatást, ez is megvolt és hasonló dolgokat ajánlottak. Minden esetre tudom én még szerencsésnek mondhatom magam, tudok olyanról aki nálam sokkal többet szenved/szenvedett. 

Igenis tápszert adok Neki. Próbáltam elhagyni de nem ment. Viszont én ettől se magamat se a fiamat nem tartom kevesebbnek. Ugyan úgy fel fog nőni ugyan olyan ember lesz belőle. Se az orvos se a védőnő nem néz rám ferdén azért mert nem kizárólag szoptatok. Persze vannak akik a hír hallatán hüledeznek de azoknak azt üzenem örüljön, hogy Neki megy!

Itt jön az újabb kérdés ha már tápszerezünk mégis miből és hogyan? Cumisüveg? Pohár? Kiskanál? Szoptanít? Ebbe kizárólag azért nem megyek bele mert rengeteg vitát szült a téma és elég volt egyszer. De azt elmondom hogy én kezdetben kiskanalaztam majd cumisüvegeztem ami azóta is megy.

 Ki ne ismerné gyermekkorából a papás-mamás játékot. Játékok mögé vagy épp egy kis házban elbújva az ovisok közkedvelt játéka. Legalábbis amennyire emlékszem. Az életben ez  kapcsolat sok figyelmet kap így most nem ez a téma. Jöjjön a Babás-Mamás "játék" ami - nevétől eltérően - nem csak a kislányok "játéka".

Hanem a nagylányoké és nagyfiúké. A szülőké. És immáron nem játék.

Szinte minden kislánynak volt legalább egy babája, még akkor is ha autókkal játszott többet (mint én is). Játszanak vele, etetik, pelenkázzák, büfiztetik és tologatják a babakocsiban. Igazi életre nevelő játék. De miért van az ha egy kisfiú babát vesz a kezébe azonnal elveszik tőle "Az lányos játék" vagy "Kisfiam az nem Neked való" és hasonló felkiáltásokkal? Egy kislányt már lehet ennyi idősen az anyaságra "nevelni" még egy kisfiú nem készülhet fel ily módon az apaságra?

Nem azt mondom hogy minden gyereknek babát kell nyomni a kezébe. Hisz felnőttként is más más időszakban válunk éretté a gyermeknevelésre. De ha egy fiút láthatóan érdekelnek a babák miért kéne kivenni a kezéből? Egyszer Ő is apa lesz, miért ne ízlelgethetné már kis korban? Hisz az apuka is babázik. Az apa is fürdet, akár etet és tologatja a babakocsit. Kiveszi a részét a gyereknevelésből.

Rengeteg készségfejlesztő játék van amit a gyerekek testi és szellemi fejlődése érdekében alkalmaznak a szülők. A baba is lehetne egy ilyen. Ez most még játék Nekik de 20-30 év múlva nem az lesz. Talán az apukák is magabiztosabban állnának egy pisis-kakis babához ha eszükbe jutna, hogy kisgyermekként ezt már csinálták, még ha nem is élesben.

A mai társadalmi berögződések mégse engednek egy kisfiút babával játszani. Talán a szülő nem is azért veszi el mert Neki nem tetszik hanem azért mert  másnak nem tetszene; " Jajj mit fog mondani a Józsi ha meglátja hogy a fiam babázik, mindenkinek elmondja és rajtam fognak röhögni"... Tényleg a róla kialakult képet félti a szülő? Vagy már bele se gondol csak cselekszik?