Szülés után a kórházban mindenki kapott 1 vagy több kezdőcsomagot. Az egyikben volt egy szoptatási tanácsadó amiben a következő mondat szerepel: " Becslések szerint a szoptatni akaró anyák 2 %-a képtelen szoptatni, kb. 5-10%-uk pedig nem rendelkezik elegendő anyatejjel." Na ez volt az a mondat ahol én elbőgtem magam.
Miért kell nekem ebbe az elenyésző részbe tartoznom???
A kórházban egyáltalán nem tudtam szoptatni. Első két nap vizet adtak a fiamnak, 3. nap már kapott tápszer pótlást. A nővérek minden egyes alkalommal kérdezték, hogy biztos próbáltam? Elég ideig? Jó pozícióban? Ha nem lettem volna eléggé kiakadva amúgy is ők elérték, hogy még rosszabbul érezzem magam, mintha azt hitték volna csak nincs kedvem szoptatni. Aztán az egyik kedves nővér végül mellém állt miszerint a kijelentés, hogy nincs tejem valóban igaz. Egy csepp sincs.
Első lépés ként már a kórházban el kezdtem inni a tejszaporító teát. Mondván az tuti hat. Mikor hazajöttünk eltelt pár nap, odáig jutottunk, hogy 1-2 alkalommal tudom 20 ml-t szopizni de itt megállt a dolog és egyre többet evett volna. Második lépésként jött a homeopátia. Ezzel már kicsit jobban jártunk de ez se tudta bizonyos mennyiség fölé emelni a tejcsit.
A védőnő erősködött hogy de igenis csak szoptassak, ne adjak pótlást, sőt nem csak ő, a környezetemben szinte mindenki. Hát lassan már fél óránként szoptattam a gyerek alig aludt, én idegroncs és hulla fáradt voltam, majd egyik este a mérleg 2800 grammot mutatott amikor is teljesen összeomlottam (2940-el mentünk haza a kórházból, 3170-el született). Akkor eldöntöttem nem érdekel, akkor is kap tápszert. Persze szépen elkezdett hízni tőle!
Tény, hogy nem próbáltam ki mindent. Nem vettem méregdrága more milk és egyéb kapszulákat mert nincs rá keret. Főleg ha nem válik be. Kipróbáltam a görögszénamagot, az egy-egy alkalommal segített de tartós javulást azzal se tudtam elérni. Egy esetben tud többet enni a drága, ha több idő telik el két kaja közt.
Jelenleg 6 óra alatt sikerül azt a mennyiséget kitermelni ami Neki jelenleg egy alkalmas adagja azaz 120 ml. Csakhogy ezt 3 óránként eszi. Kipróbáltam, hogy egyik kaja szopi másik tápszer. Nem jött be. Nyűgös volt, jobban fájt a hasa (igen sajnos a hasfájás is játszik, arra is kész házi patikám van de ez egy másik sztori) a hirtelen nagyobb mennyiségű tápszertől. Visszaálltunk a "régi" módszerre. 60-70 ml szopi többi pótlás.
Elolvastam millió meg egy fórumot, oldalt, kérdeztem szakértőtől de a tej mennyisége nem változott. Mindenhol a helyes szoptatási pozíciót, ami nagy többségben azért sikerült, ha nem akkor hamar észrevettem mert rohadtul tud fájni, a stresszmentes életet, mutassanak nekem egy stresszmentes anyát a mai életkörülmények és gazdasági helyzetben, a váltott oldali szoptatást, ez is megvolt és hasonló dolgokat ajánlottak. Minden esetre tudom én még szerencsésnek mondhatom magam, tudok olyanról aki nálam sokkal többet szenved/szenvedett.
Igenis tápszert adok Neki. Próbáltam elhagyni de nem ment. Viszont én ettől se magamat se a fiamat nem tartom kevesebbnek. Ugyan úgy fel fog nőni ugyan olyan ember lesz belőle. Se az orvos se a védőnő nem néz rám ferdén azért mert nem kizárólag szoptatok. Persze vannak akik a hír hallatán hüledeznek de azoknak azt üzenem örüljön, hogy Neki megy!
Itt jön az újabb kérdés ha már tápszerezünk mégis miből és hogyan? Cumisüveg? Pohár? Kiskanál? Szoptanít? Ebbe kizárólag azért nem megyek bele mert rengeteg vitát szült a téma és elég volt egyszer. De azt elmondom hogy én kezdetben kiskanalaztam majd cumisüvegeztem ami azóta is megy.
