Soha senkinek nem kívánom azt, hogy ez megessen vele, hogy kórházba kelljen mennie a pár hetes kisbabájával. Sajnos velünk megesett.
Már 1 hete tartott az állapot miszerint éjjel nem alszunk órákig mert hasfájás miatt sír a pici. A szelek jöttek rendesen de egyszerűen nem vagy csak nagyon nehezen tudott valamit a pelusba rakni. A háziorvos tápszert váltatott velünk, és adott egy beutalót, hogy ha nem változik 2-3 napon belül a helyzet, vagy rosszabbul lesz a pici irány a klinika. Ez volt kedden.
Szerda este már annyira fel volt puffadva, hogy csütörtök reggel eldöntöttem bemegyünk, akárki akármit mond. Már háromnegyed 9-re ott voltunk, nem is kellett sokat várni behívtak az ambulanciára. Ott megvizsgálta a doktornő és azt mondta felvesznek az osztályra. Hát itt azért meglepődtem, mert nem erre készültem. Arra igen, hogy egy fél napot ott ülünk amég vizsgálják meg ultrahangozzák de erre nem. Kb 10 perc múlva már a kezemben voltak a papírok és átsétáltunk a gasztrora. Azonnal kaptunk egy külön szobát – ottlétünk alatt egyszer költöztünk másik szobába de ott is csak ketten voltunk – ami nagyon szép és tiszta volt. Riasztottam a családot, hogy hozzanak be néhány cuccot mert a kicsinek csak pelust hoztam ami aznapra elegendő magamnak semmit. Tényleg nem hittem, hogy ott maradunk.
A nővérek végig nagyon kedvesek voltak. Egy volt akivel képtelen voltam kibékülni de nem volt gond egyszerűen valamiért nem volt szimpatikus. A doktornő aki foglalkozott a kisfiammal szintén nagyon kedves volt bár fiatal. De ott volt a főorvos is, nem küldött el melegebb éghajlatra ha kérdezni akartam, készségesen válaszoltak de volt, hogy nekem kellett utánuk menni. Sok a munkájuk, ez van. Ugyebár oktató kórház, nem lepődtem meg, hogy a viziten kész osztályok vannak illetve 2 alkalommal vizsgáztak is a mi esetünkön. De ez nem zavarta se a kicsit se engem.
Első nap hasi ultrahang volt ami nem mutatott ki semmit. Legalábbis a hasfájásra. Mást találtak, de ez most nem ide tartozik, majd a következő részben leírom, az már erről fog szólni.
Pénteken még volt szív ultrahang és EKG ami szintén nem talált semmit. Hétvégén csak megfigyelték – annyit tesz hogy írnom kellett mikor mennyit eszik és mikor van kaki – és hétfőn kontroll hasi UH ami mivel változatlan képet mutatott kaptunk egy MR időpontot és ezzel kedden haza is engedtek.
A hasfájásával igazából nem tudtak mit kezdeni, beállították a kaja adagját és ennyi. De így legalább fény derült valamire ami további vizsgálatokat igényel. Június 19-én megyünk MR-re akkor jön majd a 2. rész.
Minden összevetve se a kórházr se a dolgozókra egy rossz szavam sincs – leszámítva a takarítónőt aki reggel 6 órakor egy szemeteszsák csere miatt hatszor vágta földhöz a kukát és a kilincset elfelejtette lenyomni helyette behúzta az ajtót ami hatalmasat csattant és persze felkelt a kicsi ami legfőképp azért idegesített mert előtte fél órával aludt el egy 3 órás hasfájós fentlét után – és remélem nem is lesz rossz tapasztalatom a következő alkalomkor sem.
