A napokban hatalmas felháborodást keltettek a cikkek amikben leírták mik az IMF követelései. Most két dolgot szeretnék kiemelni. A nyugdíjak és a családi pótlék.
Először elveszik a lehetőséget, hogy valamivel több pénze legyen az embernek nyugdíjas éveire az MNYP-ből való átlépésre kényszerítve. Mondván, ha maradsz nincs állami nyugdíj. Úgy látszik tök mindegy, mert így se lesz… Kit érdekel, hogy szegény öreg 50-60 évet lehúzott a melóban? Mi ugyan nem gondoskodunk róla – mondhatná ezt is a kormány.
Csökkentik a családi pótlékot? Hova? Csodálkoznak, hogy miért nem vállalnak gyereket az emberek. Mert nincs miből! Volt egy kérdőív, amit nem olyan rég Orbán úr küldött ki. Abban még kérdezte, hogy támogatni kéne e jobban a családokat. Szerintem sokan válaszoltunk igennel. Erre tessék.
Nem szoktam politizálni, most se akarok. De ez már mindenen túlmegy, hogy egy nemzetközi szervezet mögé bújva próbálja megvalósítani az elképzeléseit. És csodálkozik, hogy napról napra egyre többen mennek el ebből az országból. Persze… Hisz lassan ellehetetleníti az életet! Aki teheti, menekül, főleg a gyerekesek és a fiatalok akik nem látnak jövőt ebben az országban. Mert ha így haladunk nincs is. Most is szar, akkor milyen lesz a gyerekeinknek? Mert úgy tűnik egyre lejjebb haladunk azon a bizonyos lejtőn. Igaz, nekik a milliós fizetésükkel nincs miért aggódni. Ha minden hónapban, minden képviselő felajánlaná fizetése egy részét mondjuk akár az adósság rendezésére, akár arra hogy ne kelljen csökkenteni a támogatásokat már előrébb lennénk. Más megél 40-50-60 ezerből, de Nekik a milliók létkérdés? Na ne már. Menjenek a francba! Mindegyiknek csak a szája jár de tenni aaaaazt már nem…..
