Végre csend van. Leülök a kanapéra, becsukom a szemem és azon gondolkozom milyen volt régen. Nem kellett éjszakánként többször felkelnem. Már ha aludtam és nem buliztam. Akkor és oda mentem ahova akartam. Csak magamért tartoztam felelőséggel. Eljártam vásárolgatni, ami megtetszett és megtehettem megvettem. Minden reggel megfésülködtem, kisminkeltem magam és szépen felöltöztem. Számoltam, hogy hány pasi fordul meg utánam z utcán és ez mindig jólesett. A táskámban a legfontosabb kellék a pénztárcám és a sminkcuccom volt…Nő voltam.
Aztán kinyitom a szemem….
Ránézek a kiságyban békésen szunyókáló kisfiamra. Kit érdekel a bulizás, mikor itthon játszhatok a fiammal? Kit érdekel, ha hulla fáradtan ébredek, mikor egy kis arcocska mosolyog rám? Kit érdekelnek a jobbnál jobb ruhák, mikor abból a pénzből Neki vehetek ruhát, játékot? Kit érdekel, hogy melegítőben szaladok el a boltba, mikor van velem valaki, aki magamért szeret nem a magas sarkúért? Kit érdekel, hogy a táskámban a legtöbb helyet a pelenka, a popsitörlő és a gyerekjátékok foglalják el?
Most már nem csak nő, de Anya is lettem és ez az életben a legcsodálatosabb dolog!
