Ma úgy döntöttem meghazudtolva egy másik bejegyzésemben írt mondatomat, bemegyek babakocsival a fővárosba. Szigetszentmiklós-Budapest Jászai Mari tér. Hát megér egy beszámolót.
Először is a buszozás. Miért is alacsony padlós jött volna. Odaértem a hátsó ajtóhoz, ott ült egy pár, a srácnak felszóltam tudna e segíteni, azonnal ugrott. Köszönöm Neki! Azt is hogy átadták a helyet hogy a babakocsi mellé le is tudjak ülni. A leszállásnál egy középiskolás srác segített, Neki is köszönöm!
A HÉV már más tészta volt. Sétálgattak körülöttem emberek, de magától senki nem jött, olyan közel meg nem volt senki, hogy szóljak. Kénytelen voltam egyedül felpakolni, nem mondom, hogy könnyű volt de megoldottam. Bebe közbe nagyokat pislogott. Leszállásnál szólnom se kellett, egy fiatalember felajánlotta a segítséget. Megérkeztünk a Boráros térre. Na és itt jön a kellemetlenebb része.
Szinte azonnal rájöttem, hogy képtelen lennék felcipelni egyedül a babakocsit a villamoshoz. Álltam ott kb fél percet, senki oda se jött így elindultam alternatív útvonalat keresni. Meg is találtam. Sínek plusz zebra. Na a síneken átvergődni legalább fél perc. Mindezt kétszer. A zebrán nem volt gond. Itt összefutottam egy másik babakocsis anyukával, beszéltünk pár szót, azt mondta ki kell tapasztalni merre kell menni babakocsival. Akkor még nem értettem.
Az első meglepetés a körút és az Üllői út kereszteződésénél várt. Bár csak egy kicsit ijedtem meg mert hirtelen nem találtam az aluljárón kívül más lehetőséget a túloldalra jutáshoz. Aztán meglett a zebra ami ugyan göröngyös volt és az egyik végét 2 összeütközött autó és egy rendőrautó foglalta el, de azért épp elfértünk. Séta tovább.
Blaha Lujza tér. Zebra? Nuku... Akadálymentesített lejáró az aluljáróba? Nem találtam. Elindultam zebrát keresni az Astória irányába. Találtam, de mindez kb 10 perces kitérő volt. A járda széle olyan magas volt, hogy ha nincs bekötve a gyerek tuti kicsúszik. Felfelé ugyan ez. Alapjáraton a körúton nincs nagy gond, leszámítva, hogy a padkák brutál magasak, a lámpa nélküli kis utcákba sokszor lehetetlen belátni, és kutyaszart kell kerülgetni folyton. A gyerek eközben tök jót aludt.
A Király utcánál feladtam és felszálltam a villamosra, egészen a Nyugati térig. A villamos jó volt. Alacsony padló, és el is fértünk. Na aztán jött a következő akadály. Azt tudtam, hogy a túloldalon (mindkettőn) van feljáró ahol fel tudunk menni. Na de lefelé csak lépcsőt találtam. Most a kerülést kihagytam és lecipeltem a lépcsőn. 6 úriember sétált el mellettem minden szó nélkül. Végül megérkeztünk a célhoz.
Na és a hazafelé út! 15ös bus, alacsony padlós, két babakocsival felfértünk. Leszállás is ment. Aztán átsétáltunk drága barátnőmékhez. Ferenciek tere környéke. Na a zebra egy helyen olyan keskeny, hogy egy babakocsi épphogy elfér. De nagy átlagban félreállnak. Egy valaki volt aki szerintem nekünk is jön ha nem kerülöm ki (ha ott egy visszapillantó annak annyi). De legalább megköszönte.
2-es villamos. Felszállni barátnőm segített, de már ugrott valaki, hogy neki is segítsen, bár Ők nem tartottak velünk. 2 megálló után kiállt az öltönyös úriember a babakocsi helyéről (addig az ajtóban álltunk ami egy tömött villamosnál nem túl jó) majd megkérdezte oda állunk e. Igen. Ott egy idős hölgy át akarta adni a helyet amit elutasítottam. Elkezdtünk beszélgetni, felajánlotta hogy segít leszállni, de nem volt erre szükség, 3-an ugrottak segíteni, Nekik is köszönöm! A hévre egy fiatal srác segített felszállni, ott is jól elfértünk. Leszállni egy középkorú úriember. A buszra megint egy fiatal segített fel minket, le is Ő ajánlkozott elsőként. A busz ami hazavitt (volánbusz) alacsony padlós és fel is fértünk az első ajtónál, kedvesek voltak előre is engedtek!
Összefoglalva: A BKV-zás babakocsival egész jó. 10/8 sok a segítség. A városban való közlekedés (ez csak a körútra vonatkozik) nem épp babakocsi barát 10/4. A padkák magasak, az utak sok helyen göröngyösek, ahol sínen kell átkelni halál. Ezúton köszönöm mindenkinek aki segített!
